, (kóst-ol-ó) fn. tt. kóstoló-t. 1) Személy, ki valamit a végre kóstol, hogy íze felől bizonyos czélból tudomást szerezzen, pl. ki borokat akar vásárolni. 2) Így neveztetik azon adag étel vagy ital, melyet valaki a végett vesz magához, hogy az egésznek ízéről itélhessen. Kostolóul minden hordóból színi néhány kortyra valót. Tessék ez almát elvinni kóstolóul.