, (kóp-is, mint kót-is); fn. tt. kópis-t, tb. ~ok. Ütő, kopintó eszköz, mely ütés közben kop hangot ad. Néhutt: sulyok, melylyel t. i. a kiszapult ruhákat szokták a folyókban, vagy folyók mentében, vagy kútak mellett mosva veregetni, kópiskálni. Ormánsági szó. Kópiskál származékban a Hegyalján is divatos.