, (kór-ság-os) mn. tt. kórságos-t v. ~at, tb. ~ak. Kórságban szenvedő, sínylődő. Álomkórságos beteg. Vizkórságos nő. Túl a Dunán mondják oly emberről is, ki hébekorba eszelős, natragulyás, holdkóros, kire csak néha-néha jön rá a bóna óra. V. ö. KÓRSÁG.