, (kor-os) mn. tt. koros-t v. ~at, tb. ak. Leginkább csak emberről mondják, midőn vagy magában véve, vagy másokhoz mérve jó előre haladott éveiben; gyöngédebb kifejezés mint a vén. Apám már koros ember. Bátyám koros legény. Koros leányt nem veszek feleségül. A csagataj nyelvben: karï am. koros, öreg, és karïb részesülői képzővel am. korosodó.