, hangutánzó fn. tt. korty-ol, harm. szr. ~a. Azon hang, melyet iváskor a torkon lenyomuló ital, és kinyomakodó levegő összeütközése képez, s mely lélekzethuzáskor hallatszik; tehát minél tovább képes valaki ivás alatt visszatartani lélekzetét, annál nagyobb a korty, valamint maga az ital mennyisége, mely ezen idő alatt lemegy, és ez szintén kortynak neveztetik. Innen a kevés italról, melyet valaki egy szuszszal leszalaszt, azt mondják: Nem is kortyant v. kottyant. Egy korty vizet vagy bort inni, am. egy adagot. Ez csak száraz korty volt, am. oly kevés, hogy a torok sem lett tőle nedves.
"Ha pajtás látogat,
Kapom a kulacskát,
Egymásra köszöntjük,
Kortyait hörpentjük."
Vitkovics.
Átv. ért. száraz korty-nak mondanak oly igéretet, mely csak kecsegtet, de nem teljesíttetik. Bezzeg nyeltük a száraz kortyot, de nem zabáltunk meg tőle. Rokonai: az orrhangos forty, horty és szorty.