v. KORCZOVÁT, fn. tt. korszovát-ot, harm. szr. ~ja. Ezen szó Molnár A. szótárában fordúl elé, semicinctorium értelmezéssel, melyet úgy jegyzett fel, mint a nép szájából hallotta volt, t. i. elrontott alakban, mert törzse a ruhapártázatot jelentő korcz, ebből lett korczol, korczolás, korczolat, melyből némi eltérés által támadt korczovát, mint porgolat helyett porgolát, korlat helyett korlát stb. Még inkább el van ferditve a szintén Monár Albertnél följegyzett korszovágy. A debreczeni füvészkönyv szerént korszovát jelenti a magnak azon borítékját vagy köpenyét, a mely éréskor néha leválik, s mely néha nem is borítja be egészen a magot. Ez sem egyéb, mint korczolat, vagyis pártázat. Ez néha húsos, pl. a kecskerágóban, néha száraz, pl. a mályvában.