(kor-tévesztés) ösz. fn. Szoros ért. valamely eseménynek vagy dolognak oly időszakba tevése, melyben nem létezett, vagy nem is létezhetett, mely ha igen szembeötlő a nevetségesbe megy által, pl. ha a képiró Pompejus, de csak Hunyady táborában is dohányzó vagy szivarozó katonákat festene, és pörkölt burgonyával rakott bográcsokat rajzolna eléjök. A szélesebb ért. vett kortévesztés a kortan nem tudásából származik. (Anachronismus). V. ö. KORELLENISÉG.