, (kor-ong) fn. tt. korong-ot, harm. szr. ~ja. Általán kerékalakú forgó eszköz, mely valamit hajt. Így mevezik a fazekasok kerekét, melynek két karikája van, felső, mely kisebb, és alsó, mely nagyobb, az alsót lábbal hajtják, a felsőn pedig az agyag különféle edénynyé képeztetik. Nevet, mint fazekas, ha korongja kiugrik. (Km.). A molnárok korongja azon kis száraz kerék, mely a malomkövet közvetlenül hajtja, s a régi szerkezetü malmokban tizenkét úgynevezett orsója van. Gyöke vagy az erős mormoló hanggal való forgást jelentő kor, vagy az egész szó, úgy látszik, egyszersmind elavult ige, s am. karing, magashangon: kering; képzésre; ha tisztánong ang képzőt veszünk is, hasonlók hozzá: dorong, harang, csatrang, katang, bitang stb.