, (kór-ság) fn. tt. kórság-ot, harm. szr. ~a. 1) Általán, begtegség, nyavalyás állapot, innen aszu kórság, száraz kórság, vízkórság, holdkórság. Úgy látszik, hogy a népnyelv szokása szerént csak üdűlt, s hosszasan sinylesztő betegségekre alkalmaztatik. "Testödnek és lelködnek ereje te nagy kénos kórságodért megfogyatkozott vala." Kinizsiné 13. Imád. "Minden kórságnál kil, minden nehézségnél kil." Tihanyi cod. 34. l. 2) Különösen így nevezik Mátyusföldén, a nyavalyatörést. Kitörte a kórság. A kórság szántson rajta, am. törje ki a nyavalya. Dunán túl a nehéz melléknevet teszik elébe. A nehéz kórság járja őt.