, (kór-ó-s) mn. tt. kórós-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kóróval benőtt, vagy bővelkedő, vagy kevert. Kórós telek, ugar, legelő. Kórós takarmány, széna. Néha am. kóróval rakott, tetézett. Kórós szekér. Kórós házfödél, kunyhó. 2) A növénytanban a növényről mondják, midőn szára megkeményszik, azonban fakeménységre még sem jut, mind a mellett épen úgy évelő, mint a fák és cserjék dereka, pl. a kerti zsálya szára; latinul: frutescens, suffruticosum. (Gönczy Pál). V. ö. KÓRÓ.