, (kor-on-a, l. itt alább a czikk végén) fn. tt. koronát. 1) Tulajd. széles ért. fejdísz, mely a fejet köralakban keríti, milyenek voltak a régi diadalmi koronák, vagy melyekkel az istenek fejeit ékesítették. Ez értelemben szokottabb a koszorú. 2) Szoros ért. fő méltóságnak és hatalomnak jelképe, melyet a fejedelmek, különösen császárok és királyok bizonyos ünnepélyek alkalmával fejeikre tesznek. Arany korona. Vas korona. Gyöngyökkel, drágakövekkel ékesített korona. A pápa hármas koronája. Magyar szent korona. Császári, királyi korona. A czímertanban ily nevet visel a herczegek, grófok, és némely nemes családok hasonló alaku czímere. Herczegi, grófi, nemesi korona. Átv. ért. 1) császári vagy királyi vagy általán fejedelmi méltóság, és az evvel párosult hatalom. Koronát nyerni, elveszteni, másnak átengedni. 2) Ország vagy állodalom. Korona jószágai. Az elkobzott vagyonok a koronára szállanak.
"Vérrel bérrel oltalmazzuk
Szent szent koronánkat."
Amadé.
3) Mennyiben a koronának alakja és helyzete vétetik tekintetbe, jelenti általán bizonyos testek felső részeit, melyek többé-kevésbbé köralakúak, pl. fák koronája, vagyis az ágaknak, illetőleg lomboknak kerekded bokrozata, különösen midőn az ágakat mesterségesen ily alakuakká idomitjuk; fogak koronája, t. i. a zápfogak felső kerülete.
Mi e szó elemzését illeti, ha egész külső alakját veszszük, képzésére hasonló a borona, marczona, hadona, katona, csatona, babona s. tőbb szókhoz; ámbár pedig a latin corona, s hellen κορωνη szókkal mind alakra, mind fogalomra tökéletesen egy, azért magyar eleme is tagadhatatlan, miután gyöke kor, hangváltozattal kar, kör, kur, kűr száznál többre menő magyar szavainkban hasonló vagy rokon értelemmel bir.