, (kor-ny-ad) ösz. m. kornyad-tam, ~tál, ~t. v. ~ott. Mondják emberről, midőn a közelgő betegség előtt bajt, gyöngülést érezvén, kedvetlenkedik. Minthogy ezen állapotban az ember rendesen elveszti szilárd, egyenes állását, s meggörbedt, meghajlott testtel mozog; innen ez igének kor gyöke azon szókéval áll rokonságban, melyek görbedést jelentenek, legközelebbről pedig a kór (beteg) szóval. Valamivel lágyabb hangon megegyezik vele: gornyad, görnyed. V. ö. KOR, 1).