, fn. tt. kormorán-t, tb. ~ok. Európában és Ázsiában tenyésző madárfaj, mely lúdnagyságra nő, nagyobb részén fekete, feje hátsó felén visszahajló kis tollbokrétával; lakik fákon és kősziklákon, halakkal él, és Sínában halászatra is megtanítják. (Pelicanus carbo, Wasser- v. Seerabe, der schwarze Pelican, Cormoran, mely öszvetett szó a latin corvus, és alsó brettanni morvan-ból, am. vízi holló). Sándor Istvánnál: kormos gém. Egyik fajának tartják a nálunk tartózkodó kora katona, vagy némely kiejtés szerént kára katona nevü vízi madarat, mely a Tisza alsó vidékén katonák módjára hosszu sorban és kara vagy kára kiáltozással (mely a holló [= horló] hangja is) szokott járni.