, (kor-ol-at-ol-t) mn. tt. korlátolt-at. 1) Korlátokkal kerített, elzárt. Korlátolt akol. Korlátolt vágószék. Korlátolt tilos. 2) Átv. ért. akaratban, működésben bizonyos határok közé szorított, nem egészen szabad. Törvények által korlátolt kivándorlás. Korlátolt sajtószabadság. 3) Észtehetségre, ismeretekre vonatkozólag, szűk körü, kevésismeretekkel biró: Korlátolt ész (bornirt).