, (kor-ol-at-lan) mn. tt. korlátlan-t, tb. ~ok. 1) Aminek korlátféle keritése, karzata nincsen. Korlátlan baromállás. Korlátlan hidak, utak. 2) Átv. ért. mondják akaratról, szabadságról, mely bizonyos határok közé szorítva nincs; innen jelent kicsapongót, önkényest is. Korlátlan hatalom, szabadság. Korlátlan életü fijú. V. ö. KORLAT. Határozóként am. korlátlanul.