, KORELLENTISÉG, (kor-elleniség v. ~ellentiség) ösz. fn. Oly minőség vagy állapot, mely a fölvett, rajzolt stb. korral ellentétben áll, pl. ha a régi római vitéz kezébe puskát festenek vagy az ily szerepet vivő puskával van fölfegyverkezve, amidőn t. i. még ezen lőszer feltalálva nem vala. (Anachronismus). Másképen. kortévesztés: azonban ez inkább személyi (alanyi) a korelleniség pedig tárgyi állapot. V. ö. KORTÉVESZTÉS.