, (kor-ba-al v. kor-va-al) áth. m. korbál-t. Baranyai tájszó, am. faragcsál, metél. Gyöke kor rokon értelemmel bír a korhál, korhol, korcsolya, kornicz szók gyökével. Ide tartozik a vastagabb kar, mely szinte metsző, hasító jelentésü a karcz, karczol, kard, karmol, kartács (gereben) szókban. A kor gyökből lett a törzsök: korva, korba v. korha.