, fn. tt. kordát. Nem lehet ugyan kétkedne benne, hogy e szó egyenesen a latinból vétetett, s a szerzetesek által hozatott divatba: de mivel sodrott, azonfölül övül használt kötetet jelent, a latin szó gyöke is megegyezik, a kerekdedséget, kört jelentő magyar kor gyökkel, valamint rokonok a latin chorus, és a magyar kar, a latin corbis, és a magyar korba, a korlat és összevissza hányt clathrum stb. 1) Tulajd. ért. kötél, melyet némely szerzetesek öv gyanánt viselnek. Barátcsomót kötni a kordára. Valakit kordával megveregetni. Átv. ért. jelent szigorú fegyelmet. Kordába venni, kordában tartani valakit.