, (kor-ba) fn. tt. korbát. A hintónak öblös alja, mely mintegy kosarat képez, rokon vele a göcseji körbecz, latin corbis, olasz corba, franczia corbeille, német Korb, Korbe, dán kurv, holland kors stb. Közös gyökök kor, mind a három anyanyelv több szavaiban kerekdedet, kört jelent. Nem ezen korba törzsökből származott közelebbről a karikás ostor neve: korbács, azaz korvas v. korvás; jóllehet gyökben (kor), mind görbeséget, görbülőt jelentőben mindkettő megegyezik. V. ö. KORBÁCS.