, (kor-a-an) időhatárzó, fokozva: korábban, legkorábban. 1) A szokott, rendes, kivánt időnél előbb. Korán jár óra. Korán feküdni, későn kelni, a restek, tunyák; korán kelni, későn feküdni a szorgalmasok szoktak. Korán végezni a kiszabott munkát. Korán megunni valamit. Korán házasodni. Korán elbúcsúzni, elválni. Még ez korán van. Későn korán.
"Ha meguntam életemet,
Korán halni mért félek?"
Kisfaludy S.
2) Kellő időben. Ideje korán. Akarom, hogy korán itt legyetek.
"Hajnalban jó korán,
Ott terem az ispán,
Kezében a csákány,
Robotra szólítván."
Népdal az urbéri korból.
V. ö. KORA.