, (kor-a-acs) fn. tt. korács-ot. Elavult szó, a kornak, mint időnek kicsinyitóje, azaz kis kor, ifju kor, vagy rövid kor. A palóczoknál jelennen is divatos: "Egy szó mint száz, mindegyiknek a vele egy korácsu tetszett." (Pap Gyula: Palócz népköltemények.)