, (kor-a-any) fn. tt. korány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ja. Újabb időbeli szó, kivált a költői nyelvben divatos, s jelent hajnali, reggeli időt.
"Fellegekkel csókolózva
Felmosolyg a nap koránya."
Tompa.
Átv. ért. az emberi életkornak hajnala, vagyis gyermekség, ifjuság napjai.
"Ha feltünnek szép korányim,
Gyász miért vonúl el rajtok?"
Bajza.