, (kop-ott) mn. tt. kopott-at. Minek külszínét vagy bizonyos részeit a viselés, más testekkel való érintkezés, dörgölődzés elvásította. Kopott ócska ruhák. Kopott szerszámok, kések. Ütött kopott régi mente. Átv. ért. mondjuk tréfáról, elménczségről, élczről, s bizonyos mondatokról, melyek már régen ismeretesek, semmi meglepőt nem foglalnak magukban. Holmi kopott élczczel és tréfával akart megnevettetni bennünket.