, (kop-ony-a) fn. tt. koponyát. Az állati, nevezetesen emberi fejnek azon csontnemü burokja, mely a velőt takarja. Így neveztetik, kivált azon állapotban, midőn a hús és bőr lekopott róla. Tájdivatosan: kaponya. Holt emberek koonyáit kiásni. Szélesb ért. jelent fejet is. Nagy koponyáju ember. Jól megütötték a koponyáját. Gyöke az öblös üreget vagy burkot jelentő kop; innen hangváltozattal kaponya jelent Molnár A. szerént vizmeritő öblös edényt is. Rokon e gyök kúp szóval is. A latin cranium a kerekdedségre, a calvaria pedig a kopaszságra vonatkozik, és e szerént a cranium az élő állat fejburokját, a calvaria inkább a holtét jelenti. Ezen értelmet tartá szem előtt a Münch. codexbeli biblia forditója, midőn e szóklat: locus calvariae, kopaszlat helye, kifejezéssel magyarázta.