, (kop-l-al-ó) mn. és fn. tt. koplaló-t. 1) Aki vagy ami koplal. Büntetésből koplaló rabok. Intézetben koplaló növendékek. Van ilynevü csárda is Veszprém vármegyében, mely tréfás nevét bizonyosan a koplalástól vette, minthogy csárdákban ritkán lehet enni valót kapni; e név tehát majd minden csárdára illik; innen magyarázhatók a Bár ne volna Győr vármegyében, a Pipagyujtó Csalóközben stb. 2) Ekevánkosból felnyuló fal, mely az eketaligára kötött takarmányt a kerék dörzsölése ellen védi. Heves vmegyei tájszó.