, (kop-ár) fn. és mn. tt. kopár-t tb. ~ok. Mondják földről, rétről, mezőről, szikláról stb. melyet növény nem takar, és csupaszon áll. Kopár mező, puszták, hegyek kősziklák. Kopár vidékek. Kopár helyen keresgélni, (km.), azaz oly helyen, hol semmi sincs. Kopár helyen fogott ki (km.), azaz vállalata siker nélküli. Átv. ért. kopár ész, mely teremtő tehetséggel nem bir. V. ö. KOPASZ.