, (kop-oly-a) fn. tt. kopolyát. Alsó Vágmellékén am. az árvíz által kikotrott mély s jobbára kerekalakú sárgödör, mely igen ritkán szárad ki, amelynek enyekes iszapjába a barom könnyen belevész. Gyöke az öblös üreget jelentő kop v. kup. Az érsekujvári réteken egyik nevezetes hely a kopolyapart. Máskép: kobolya, a székelyeknél: köpecz, göbecz. V. ö. GÖBE, GÖBECZ.