, (kop-og-at) áth. mn. kopogat-tam, ~tál, ~ott, par. kopogass. Valamely kemény, szilárd testet ütögetve kopogni készt. Kopogatni az ajtót, ablakot. Kalapácscsal kopogatni a hordót, a falat. Haragból megkopogatni valakinek homlokát. Önhatólag, tárgyesetes név nélkül am. folytonosan kopog. Ki kopogtat ottkünn? V. ö. KOPOG.