, (kop-og) önh. és gyak. m. kopog-tam, ~tál, ~ott. 1) Valamely ütött test, vastag, tompa kop kop hangot ad vissza. Kopog a bottal ütögetett padló. A jégesőtől kopog a háztető.
"Egyszerre nagy lárma támad,
Embernyomok kopognak."
Kisfaludy S.
2) Mondjuk arról, aki vagy ami ütés által valamit kop kop hangon viszhangoztat. Kopogni az ajtón, ablakon. Legközelebbi rokonai: kotog, koczog, koptyog, koborcz, koborcol, azután dobog, dobban, topog, toppan stb. Rokon a német klopfen, pochen, poltern, távolabbról a latin pulso.