, fn. tt. kópé-t. Víg, tréfás kedélyü ember, dévaj. A székelyeknél: góbé, kóté. Nagy kópé, sokat kell neki nevetni. Néha am. agyarfúrt, furfangos. A gyermekekre alkalmazva, am. csintalan, hamis. Öcsém, te nagy kópé vagy. E szó valószinüleg nem más, mint az átalakult kómé, kómé az m. t. i. átváltozott p-vé, mint: komman koppan, kommant koppant stb. V. ö. KOMÉ.