, 1) hangutánzó gyök a kopog, kopogat, kopogtat, koppan, koppant, kopint szókban és származékaikban. Egyeznek vele a hellén κóπιω, német pochen, finn kopahdan (koppanok), kopautan (kopogatok) stb. gyökei. Kópis szóban az ó hosszan ejtetik. Talán ide sorozhatjuk a kopja szót is. Ezen közmondatban: éh kop koporral, tréfásan azt jelenti, hogy valamely ,kop nevű étel volna kaporral, de mivel ily étel nincs: arról mondják, aki koplal. (Erdélyi J.). V. ö. KOPPAN, KOPLAl. 2) Elvont gyök, s jelent héjat, burkot, mely valamely testet köröskörűl betakar, s eredeti értelme kerekdedség, gömbölyűség, mely a ko gyökelemben rejlik. Ide sorozandók: kopács, koponya, koporsó, kópicz, kopik, kopasz, kopár, koppad, koppaszt, koptat, kophal, kopolya. Rokonok a székelyes kapacz (kopasz), kapcza (lábtakaró), továbbá kapta, kaponya stb. melyek alatt az idegen nyelvekbeli rokonságok is láthatók. Vékony hangon köp, szintén burkot, takarót jelent a köpeny, köped, köppent, kereket, gömbölyüt a köpü, köpülő, köpőcze szókban. ,Kopár, ,kopasz, ,kopik szókban némileg a hangutánzó kop is rejlik. V. ö. KOPASZ. Egyébiránt a kop gyökü szókat l. saját rovataik alatt.