, (koh-nya, h és ny helyett cserélvén, mint: vehem-ben is h és m); fn. tt. konyhát. Kerített hely vagy szoba, tűzhelylyel, katlannak, gyakran sütőkemenczével ellátval, melyben ételeket sütnek, főznek. Csalóközben, Mátyusföldén stb. pitar v pitvar, mennyiben t. i. a háznak egy részét teszi, s bejárásul szolgál a szobába. Kis konyha, nagy konyha. Füstös konyha. Fát, vizet hordani a konyhába. Konyhában forgolódni. Átv. ért. ételek, melyek konyhában készülnek. Úri, szegény konyha. Zsíros, sovány konyha. Jó konyhát tartani. Semmit sem hoz a konyhára (km.), azaz nem hajt hasznot. Úri pompa, koldus konyha, nem egyez a tisztséggel. (Km.). Ha szűk a konyha, minden falat jóizű (km.) azaz a mértékletesség adja a jó szájízt. Laczi konyhája, azaz piaczon főző kofáké, mely nevezet a hagyomány szerént II. Ulászlótól vétetett, mivel ez néha megszorulván, innen hozatott volna enni magának. Diák konyha, am. patika, gyógyszertár, a gyógyszerek diák v. latin neveitől. Ezen szó Molnár A. szótárában kohnya, s hangokban is egyezik a latin coquina, középkori latin cocina, cochia, olasz cucina, franczia cuisine, német Küchen, bajor Kuchen, Kuchel, régi felső német chuchina, cuhhino, svéd koek, angol kitchen, cseh-tót kuchine, kuchina stb. szókkal. Gyöke a főzésnek kotyogását utánzó ko hang, mely megvan a hőre, hevítésre, illetőleg főzésre vonatkozó koh, kohó, kóficz, kohvszt, kotyfol, kotyvaszt, koty bele! kotynyeles magyar, valamint a szanszkrit kvath, latin coquo, német kochen, szláv kuchar stb. szókban. V. ö. KOH.