, (kom-k-oly) fn. tt. konkoly-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A tízhímesek seregéből és ölanyások rendéből való növénynem, melynek fajai közől legismeretesebb a vetési konkoly, eleven szinü virágszirmairól és fekete gömbölyü magvairól. Szélesb átv. ért. jelent mindenféle gazd, mely a gabona között terem. A köz ismeretü konkoly gyöke a gömbölyüt jelentő kom v. gom, melyből lett az elavult komog (gomog) ige, s ebből komogó (gomogó), komogoly (gomolyog), komgoly, komkoly, konkoly. V. ö. ~G, (1), gyakorító képző. Kiirtani a konkolyt. Elválasztani a konkolyt a buzától. Terem a konkoly, ha nem vetik is. (Km.). "Szedjétek ki először a konkolyt, és kössétek azt kévékbe megégetésre." (Máté 13. Káldi).
"Vad konkoly teremjen szelid buzád helyett,
Semmitől ne vehess vigasztaló kedvet."
Zrínyi.
Átv. ért. konkolyt hinteni am. egyenetlenséget, viszongást szerezni.