, (kom-ty v. gom-gy) fn. tt. konty-ot, harm. szr. ~a. Szoros ért. oly női föveg, mely hátulról tekercselve van gömbölyitve, s egy kevessé görbére hajlik. Hasonlít hozzá: tutyi. Így nevezik a tekercsre szedett női hajat is. Gyöke a görbét, és gömbölyüt jelentő kom, azaz gom, melyből t képzővel lett elavult kom-t (görbít, gömbölyít) ige, ebből komti, konti, végre konty. Így képződött pinty a pin hangutánzóból, a rongy a rom-ból, forty a for, korty, a kor hangutánzókból stb. Széles ért. minden fejkötő, melyet a köznépnél csak férjhez ment nők viselnek.
"Túl a vizön, meg innet:
Tégöd a konty megillet."
Székely tánczvers. (Kriza J.).
Átv. ért. nőiség jele. Előbb való a süveg a kontynál. (Km.). Konty alá való bor, azaz asszonyoknak való gyönge, édeses bor. Félre áll a kontya, oly asszonyról mondják, kinek a bortól egy kis kedve kerekedett. Kincsem, komám asszony, csak olyan az asszony, ha megiszsza magát, félre üti kontyát. (Népd.) Komámasszony félrecsapta paszomántos kontyát. "Se föle se farka" czimű bohózatos népkölteményből. Átv. ért. mely hasonlatosságon épűl, így neveztetik a madarak bóbitája, és a keleties török turbán is.