, (kony-a) mn. tt. konyát. Gyöke a görbedést jelentő kom, meglágyítva, kony, vékony hangon kön, köny, melyekből köntöl, könyök erednek. Rokonok vele a kan, kany és kun kuny gyökök több, görbedést jelentő szókban, mint: kanyó, kanyar, kancsal, kunik, kunya stb. Megegyezik vele a hellen κεινω, γονυ latin genu, német Knie. Jelent átlalán görbét, alágörbedőt, lefelé hajlót. Konya fülű disznó, ló, v. csak: konya ló, konya disznó (néhutt: siska disznó). Konya virág, fűszál.