, (kon-g v. kon-og) önh. és gyakor. m. kong-tam, ~tál, ~ott v. kongottam, kongottálk, htn. ~ni, v. ~ani, v. konogni, par. ~j v. konogj. Mondják üreges öblü testekről, eszközökről, edényekről, melyek megütve vastag tompa kon hangot adnak. Rokon vele a szankszrit kan, kvan (hangzik), latin clango, német Klang, klingen, hellen κλαγγεω stb. Kongnak a húzott harangok, a rázott nagy kolompok. Kong a rézfazék. Kong a kemény testre ejtett rézdarab, rézpénz.
"Kongtak a még üres hordók,
Az ostorok pattogtak."
Kisfaludy S. Csobáncz.
"Szomorúan hallott kongni,
A várban egy harangot."
Ugyanaz.
Átv. ért. mondják az üres fejről is. Kong a feje. Ikeresen szólva: kong-bong.