, fn. tt. kontár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Széles ért. mesterember, ki mesterségét nem érti, ki rosz munkát készít. Szorosb ért. czéhba nem keblezett, alattomban dolgozó kézmives. Ha első értelmét veszszük, valószinüleg a csonkát jelentő konta törzstől ered, mely szerént kontár az, ki nem ép, nem tökéletes, hanem hiányos, hibás, mintegy csonka müveket készít, mintegy: tonkár, csonkár. Ez értelmezést az is látszik erősíteni, hogy Gáthy János szerént (Tájszótár 112) épen Szathmárban divatozik különösebben ezen két szó: konta és kontár a nép között; de ez utóbbi az ország nagy részében ismeretes. Adelung szerént is ugyanezen fogalomrokonság van a német stümmeln (csonkít) és Stümper (kontár) között. Átv. ért. kontárnak mondják gúnyosan és megvetőleg, ki a szépmüvészetet kellő képesség is kiképzés nélkül űzi. Kontár festész, szobrász, költő.