, (kon-cz v. kom-cz, azaz goncz) fn. tt. koncz-ot, harm. szr. ~a. Molnár A. szerént: bolus, frustum carnis, tehát tömeges csomós étek, vagy húsdarab, különösebben pedig húsos és velős csontdarab. Gyöke kon v. kom rokon a gömbölyüt jelentő gon, gom gyökökkel. Konczról konczra vagdalni valamit.
"Hanem a mü szablyánk konczról konczra hányja,
Még ma ez mezőben mind fogytig levágja."
Temesvári István. ,A kenyérmezei diadalról (Thaly K. gyüjt.)
Feladta a levet, s elfeledte a konczát. (Km.). Konczot vetni az ebnek. Megrágják a konczot, ebnek vetik a csontot. (Km.). Porba esett a koncza. (Km.). Ha konczát megetted, levélt is hörpöljed. (Km.). Átv. ért. jövedelmező rész, amely valakinek kijár. Félti a konczát. Elkapni más elől a konczot. Derék koncz. Összevesztek a konczon. Szinte átv. ért. jelent egy kötet vagy csomag papirt, mely huszonnégy ívből áll.