, fn. tt. komplár-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Régibb értelemben kereskedő; innen: komplárság, a Müncheni codexben am. negotiatio (A Bécsi codex egy helyütt összezavarja a ,negatio-t a ,negotiatio-val s amazt is komplárságnak írja); komplárságnak háza, Pestinél: kereskedés háza, Erdősynél: vásár háza; később kori jelentése: bormérés, csaplárság. Talán eredetileg (a régibb jelentés szerint): kolompár, aki vas, és rézedényeket nemcsak készített, hanem árult is; vagy am. komponár? V. ö. KOMPONA. Hihetőleg ebből módosult magas hangon: himpellér.