, vastag tompa hang, különösebben, melyet üres öblü, szilárd testek megütve adnak. Származékai: konog vagy kong, kondúl, kondít, kongat, s valószinüleg a kondér v. kongyér is. Rokon vele ez értelemben a szanszkrit: kan vagy kvan (hangzik). l. KONG. 2) A disznó állatfajának hime, mely önállólag ugyan inkább kan, de megvan a konda, kondás és kondász származékokban. 3) Görbére hajlót jelent a koncz, koncsorog, konkoly, konok szókban, s ekkor azonos kom, kam, kan, kany, kony gyökökkel.