, (komplár-ság) fn. tt. komplárság-ot, harm. szr. ~a. A Münch. codexben am. negotiatio, kereskedés. És ne akarjátok tennetek én atyámnak házát komplárságnak házájá. (János 2.). Szükebb ért. bormérés, csaplárság. Első értelménél fogva viszonyban látszik állani a kompona, mérő serpenyőt jelentő szóval, melynél fogva hihetőleg csak oly kereskedő mondatott komplárnak, ki mérő serpenyővel szokta méregetni áruit.