, (kom-ol-ó, latinul: humulus, mongolul kumelak (Beregszászi), finnüL humala, dánul homle, svédül humle, németül Hopfen stb.), fn. tt. komló-t, tb. ~k. A magyarban, mint alakja mutatja, igenév az elavult komlik igéből. Gyöke a gömbölyüt jelentő kom, lágyabban gom, mely rokon a kondor, gondor, gomb, konkoly stb. szókkal, s betű szerént am. ami komlik, gomblik v. gomolyodik, ami gomolyú. Különösebben a kétlakiak, öthímesek osztályához tartozó, felfutó növény, mely részént vadon tenyészik, részént kertekben és földeken miveltetik. Magvai toboz alaku burok között rejlenek, mely többé-kevésbé gömbölyü. Ezen magokban van azon fűszeres erő, mely a sörnek bizonyis csipős ízt ad. Egész neve: felfutó komló. (Humulus lupulus). Ezen toboz gömbölyűded alakjától vette nevét Adelung szerént a német Hopfen is, mely legközelebb áll a gömbölyű Kopf, Hautp szókhoz. A szláv chmel csak az önhangzót ugratta ki, különben mássalhangzói a magyar komló-éval azonosak. A magyar asszonyok a vad komló tobozait a kenyérsütéshez használják.