, (kom-p) fn. komp-ot, harm. szr. ~ja. Kis halmocska felhányt földből vagy zöld gyepből, mely különféle jelül, pl. határul, tlosmutatóul szolgál. Kompokat hányni az út mellett, hogy a szekerek félre ne csapjanak. Innen erednek kompol, az ilyenféle dombocskákat csinál; kompó, am. csempely, csempekályha; továbbá átv. ért. kompolódik, és komporkodik, midőn valaki haragjában, mint mondani szokás, az orrát felüti, feldúzza. Egészen egyértelmü vele homp, melyből hompoz am. kompoz v. kompol; ezekkel ismét rokonok: homlít, homolka, homorú; továbbá: gomoly, gomolya, gomolyít stb. Mindnyájokban a gömbölyüség fogalma rejlik. Ezen értelemben tehát a komp, am. komó, gomó, azaz gömbölyűre felhányt föld. Ide tartozik a baranyai szójárás szerént darabot, konczot jelentő kompoty, pl. egy kompoty só.