, 1), vastag, tompa hang, melyből komman, kommant hangutánzók erednek. 2) Jelent görbe hajlást, kanyarodást vagy gömbölyüséget a komoly, komor, komondor, komp, komló szókban, és származékaikban. Legközelebbi rokona kon, mely a konkoly, koncz, kondor szókban nem egyéb, mint átalakult kom. Rokon vele: gom, gon, s vékony hangon: köm, kön, göm, gön.