, fn. tt. komát, harm. szr. komája v. komája, pl. régente is: "Nyiry András the k(egyelme)d komja." Levél 1556-dik évből. (Szalay Á. 400 m. levél.) 1) Eredeti tulajd. ért. így nevezik a keresztelt gyermek szüléi azon férfit vagy nőt, ki gyermeköket keresztvizre tartotta. Keresztkoma. Komám uram, komám asszony. Mint czím viszonyos, azaz a gyermek szüléi és a keresztülék komázzák egymást. Ezen viszony sajátságos magyar szokás szerént kiterjed e két család minden tagjaira. Kis komám, nagy komám. Hasonló viszony és czím keletkezik a római katholikusoknál a bérmálás szentsége által is. 2) Minthogy a komai eljárás eredménye rendesen paszita, lakoma, családi vigalom szokott lenni, hol az örömapa, és a kedves koma között vidám, tréfás, enyelgő szóváltások történnek: innen a koma jelent átv. ért. tréfás elméskedő, jókedvü embert. Ő tiszta koma, egész tréfából áll. Nagy koma ember ő. Kötve kell hinni a komának. 3) Több vidékek szokása szerént így nevezik egymást a leánypajtások, kik bizonyos időben, pl. husvétkor egymásnak úgynevezett komatálat küldenek tojással, kalácscsal stb. Ugyanily pajtássági viszony van a legények és leányok között. Végre általán a magyar ember komájának mondja mind azt, kivel tréfálni szeret vagy lehet. Itt rejlik oka annak, hogy a magyar annyi idegen népek közől egyedül a czigányt czímezi komának, mert ezzel, mint legelménczebbel leginkább szeret tréfálni, komázni. Némely tájakon, különösebben a székelyeknél: komé. Eredetét némelyek szerént a latin compater-től vette, innen van a tót kmoter, s hihetőleg az illir, vend kuma, szerb kum, finn kummi is.