, (kolomp-os) mn. tt. kolompos-t v. ~at, tb. ~ak. Aminek nyakára kolomp van kötve. Kolompos ökör, ló, ürü. Mint főnév (tt. ~t, tb. ~ok) jelent nyáj- vagy csordavezetőt, melynek nyakán kolomp van, pl. a juhok kolomposa rendszerént ürü, az ökrök kolomposa az, mely után a többi leginkább szeret menni. Átv. ért. valamely vállalatnak feje. Ha felkötötted a kolompot, tehát rázd, azaz: ha valamely vállalatnak élére álltál, tehát űzd, folytasd. A lázadás kolomposait elfogni. Néha a kolompost is eléránditják. (Km.).