, (ko-og-a) fn. tt. kókát. 1) Szőlőnek kacsa, fogódzó görbe szára. Azonos kocsány, kacs szókkal. Gyöke a görbeséget jelentő ko v. kó, melyből lett az elavult gyakorlatos ko-og, kóg, kóga, kóka. 2) Hangutánzó, melyből kókál, kókányoz, és kókonya erednek.