, (koc-og-a-al) áth. m. kókál-t. Dunán túl, különösen Veszprémben és Szalában am. a fáról a gyümölcsöt, nevezetesen a diót póznával leveri; továbbá ugyanott tojást kókálni, am. a husvéti piros tojásokat próba végett, melyik erősebb, öszvekoczczintani. A székelyeknél: konkoczélni. Szélesb ért. valakit megkókálni, am. jól megverni, doronggal ütögetni, különösen a fejére verni. Átv. értelemben ellenvélemény nyilvánitása által öszvekoczczanni. Gyöke a hangutánzó ko, törzsöke pedig kóka, melyben a gyakorlatot jelentő k hang g-ből alakúlt által. V. ö. KÓKA.