, KOLDUL, (kol-d-úl) önh. m. kóldúl-t. A Müncheni codexben a szóképzés szabályai szerént helyesebben: koldol. Dunán túl kivált szokásban van az ol öl képzőü igéket ul ül hangon ejteni. A koldol is ily nyelvszokás szerént lett: koldul. Szoros ért. mondják oly szegényről, kit koldusnak hivunk, ki szükséges élelmi szereket, mint kegyes adományokat, másoktól kéreget. Házról házra, faluról falura, út mellett, utczaszögleten, templom előtt koldulni. Használtatik tárgyesettel is. Kenyeret, zsirt, lisztet, pénzt koldulni. Szélesb és megvető ért. sürgetve, magát elvetve, vagy esengve kér valamit. Hivatalt koldulni. Szerelmet koldulni.
"Oldala mellé borultam,
Szájából szép szót koldultam."
Vitkovics.
Megvan a szláv nyelvekben is. Némely szójárás szerént kódul, mely törzsére (kód vagy kod) s eredeti jelentésére nézve is egészen azonos a föntebbi szóval. V. ö. KOLDUS.