, fn. tt. kóficz-ot. Általán akármily hígsűrü haarék, melyet öszvekotyvasztanak, pl. kásaféle eledel. Így nevezik néhutt a sörnek söprejét. Kóficzot inni. Megfordítva: ficzkó. Érsekujvárban mészhomok, melyet vizzel habarva vakolatul használnak. A kőmivesek kóficzot kevernek. Minthogy a kóficz természeténél fogva oly habarék, melyet locsogatva, kotyvasztva készítenek, bátran a hangutánzók közé sorozható, s rokon némi betüáttétellel (tyv = fcz a kotyvaszt ige kotyv törzsökével. Így neveztetik az igen híg sár is, melyben a láb kottyan, s vize kifecscsen, kificzkándik.